Hozzászólás: A lélek oldódása nem instant élmény

Szerző: Kávés mondásaim | Kávé s blog

Kávés mondásaim | Kávé s blog — Fri, 18 Feb 2011 11:33:10 +0000

[...] A lélek oldódása nem instant élmény [...]

Szerző: Ildiki

Ildiki — Wed, 22 Sep 2010 11:11:11 +0000

Meghalni könnyű. Újjászületni nehéz. (…) És mindig újra kell születnünk. A bennünk élő láthatatlan, de nagyon is érezhető falakkal együtt és azok ellenére.
Tisza Kata

Szerző: Papp Zoltán

Papp Zoltán — Wed, 04 Aug 2010 15:35:26 +0000

Egy ideje már jobban figyelek minderre, s mind a magam tapasztalatai, mind pedig mások megerősítése alapján is a következőképpen látom: Idézni, ajánlani akkor is tudunk, ha csak érezzük, hogy fontos lehet. Ha csak olyan „jópofán hangzik”. De tartalmat már valóban csak akkor nyer, ha már átitatja a valónkat, mint a kádba mártott szivacsot a víz.

De ha jól emlékszem, már elkezdtünk egy diskurzust veled arról, hogy vannak, akik csak hordozzák az üzenetet, de annak lényege még nem épült be az életükbe, s lehet, hogy ebben az inkarnációs ciklusban nem is fog. De nagyon fontos a szerepük a terjesztésben.

Szerző: Ildiki

Ildiki — Wed, 04 Aug 2010 05:49:38 +0000

Az internet csodája: neki köszönhetem, hogy „ismerhetlek”. Jólesnek az elismerő szavaid.
Azt hiszem, akkor tudunk idézni, továbbajánalni bölcs gondolatokat, amikor mi magunk már azonosultunk annak tartalmával. Amikor a gondolatokat már nemcsak fejben, de az életünkön is átfuttattuk. Néha keserű tapasztalatok árán, de – a tanulság miatt – megéri.

Szerző: Papp Zoltán

Papp Zoltán — Tue, 03 Aug 2010 19:48:06 +0000

Te is nagy varázsló vagy, büszke vagyok rád! Ugyanis mindkét idézetről azt hittem eleinte, hogy te írtad mindaddig, amíg meg nem láttam a szerzőt. Nos, ez két dolgot is jelent: egy, hogy ennyire műveletlen vagyok, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy azok alapján, amiket eddig tapasztaltam belőled, simán neked tulajdonítottam e fantasztikus sorokat! ;)

Szerző: Ildiki

Ildiki — Mon, 26 Jul 2010 10:54:14 +0000

Szerencsére sok előhalál van a valódira való felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta.
Szabó Magda

Szerző: Ildiki

Ildiki — Mon, 26 Jul 2010 10:34:41 +0000

Az emberi élet – úgy érzem – csak kívülről nézve hat egyenes vonalnak, mely a bölcsőtől a sírig vezet s ott megszakad. Pontosabban: a fizikai halál nem azonos a valódi halállal. Úgy érzem, mindannyiszor meghalunk, amikor valóban élünk: amikor „belehalunk” egy fölismerés, egy igazság, egy öröm vagy akár egy nagy bánat átélésébe. Amikor megfeledkezünk önmagunkról, s mégis végtelenszer megsokszorozva visszakapjuk önmagunkat.
Pilinszky János

Szerző: Ildiki

Ildiki — Wed, 21 Jul 2010 15:20:14 +0000

Nincs miért mentegetőznöd!
Bár fontosak a szavaid, de fontos a hallgatásod is. A lelki rokonság jó érzéssel tölt el, bár ma már azt is másként értékelem, mint régebben. Megfeszültem azért, hogy szeressenek, hogy fogadjanak el. Vágytam a jó szóra. Fizettem volna azért, hogy magasztaljanak!
A blogomat is nézegettem eleinte, kíváncsi voltam, hányan szóltak hozzá, hány embernek tetszett.
Igen, és akkor mi van?! Mit árul ez el? Rólam nem sokat. Rólad, róla annál inkább. Én leírtam, ami belőlem kikívánkozott, a hozzászólások mindenkinek saját magának tartanak tükröt. Azért ne mondjon senki véleményt, mert én így szeretném. És hallgatni se azért hallgasson :)
Egyszer egy konferencia után odajött hozzám egy lány, és meghatottan mondta, hogy tetszenek neki az írásaim, mindig elolvassa. Önteltségemben még a nevét se jegyeztem meg. Hazajöttem, megnéztem a blogot, de nem láttam a nyomát. Akkor jöttem rá, hogy a világban mindenki más nyomot hagy ott, ahol jár: van, aki alatt meghajlanak a füvek; van, akit nem is látunk, csak hallunk; a madár nyomát hiába keresném a levegőben, pedig ott járt… az angyalokról nem is beszélve…
Zoli, te a lelkembe rajzoltál mintákat. Köszönöm!

Szerző: Papp Zoltán

Papp Zoltán — Wed, 21 Jul 2010 12:37:29 +0000

Drága Ildi,

ne haragudj, hogy csak most válaszolok, mentségemre szolgáljon, hogy elsőre lájkoltam! ;)

Hasonló kérdéseken filozofálunk, és szerettem volna tisztán a Te írásodra koncentrálni.

Nu!

Először is nem kicsit tanultál. Hidd el, nagyon sok olyan emberrel találkozom, akik lexikálisan eszméletlen sokat bifláztak be, de mégsem tartanak ott ahol Te, mert az életükbe már nem sikerült beépíteniük mindazt, amiről prédikálnak.

Mondják is az okosok, hogy ezeknek az embereknek könnyen lehet, hogy csak az üzenethordozó szerep jutott.

Nekem éppúgy dolgoznom kell azon, hogy ne csak prédikáljam a vizet, hanem igyam is! ;)

És igen, a könyvek, szemináriumok, képzések, előadások, workshopok, levélváltások és beszélgetések is csak hordozzák az üzenetet.

Kérdés, hogy nyitott vagy-e rájuk, meghallod-e, megérted-e a lényegüket, s beépíted-e az életedbe, a mindennapjaidba, vagy csak hordozod őket, mint a véres kardot.

Megtapasztalás és megértés. E kettő körforgása az, ami előbbre visz.

S, hogy Téged idézzelek: Bele kell menni, meg kell élni, „meg kell halni, mielőtt újjászületnél”. Menj bele! Csináld!

Végül a köszönet Téged is éppúgy illet, hiszen a tudást és a benned élő szeretetet szabadon áramoltatod, és osztod meg velünk.

Köszönjük!